1.rész

Hideg van. És nagyon fázom. Tudom, hogy nem tesz jót a mostani állapotomban, az hogy kinnt ülök egy padon a hóesésben, de nincs más. Nincsen többé otthonom...Márcsak bátorságot kéne összeszednem arra, hogy hazatelefonáljak a nagynénémnek. De félek... Valoszínűleg küldene pénzt, hogy hazautazzak, és vissza is fogadna, de nem örülne. Egész életemben hallgathatnám tőle, hogy ő megmondta, és hogy egy hülye ribanc voltam 16 évesen. És ha belegondolunk igaza is lehet...Ha rá hallgatok sokmindenem meglenne ami most nincsen (többek közt a szüzességem is) és egészen máshol lehetnék most. Nem kellett volna ennyi idősen ennyit élnem, de ki ne élt volna azzal a lehetőséggel amit akkor, alig több mint 14 évesen kaptam?
14 évesen a nagynénémmel nyaralni jöttünk Magyarországról Németbe. Hogy miért vele? Az anyám, az ő huga, lemondott rólam. Nem kellettem neki. Ő akkor 17 éves volt. Engem nem akart, de későn vett észre. Megszült, és el akart hagyni, viszont a nagynénémnek, Annának megesett a szíve rajtam. Miután Annánál letett, ittasan autóbalesetet szenvedett, és azonnal meghalt. Annának nem volt, és azóta nem is lett gyereke. Csak én voltam. Igazából soha nem szeretett, mert állítólag folyton az anyámat, Szilviát látta bennem, de ettől még felnevelt. Nem törődött annyira velem mintha édesgyermeke lennék, és nem is szeretett igazából, csak megszánt, és eltűrt. Azon a nyáron mikor 1 hónapra idejöttünk megismerkedtem egy fiúval, aki pont annyi idős volt mint én. Beleszerettem. Mikor indultam volna kiderült, hogy van egy bandája (azt tudtam) és ez a banda Németbe a leghíresebb (én is csodálom, hogyan tudták előlem ennyi ideig titkolni). Nem igazán akartam elhinni, de be tudta bizonyítani. Bill Kaulitz...Aztán maradásra bíztatott. Megmondta, hogy fél éven belül egész Európában ismerni fogják( ez 1 hónapon belül teljesült is), gazdag lesz (már akkor is az volt) és együtt élhetünk. Hogy szüksége van rám, és nem mehetek el. Hogy szeretni fog örökre... 14 éves voltam! Még gyerek. És egy felnőtt életet kaptam egy világsztár mellett. Annának mikor a hotelban mondtam ezt Billel, Csak egy kicsit lepte meg a dolog. Megkérdezte biztos tudom, hogy mit vállalok. Feleltem hogy igen. Kérdezte, hogy biztos felkészültem-e erre. Feleltem igen. Ő elmondta, hogy szerinte pár év múlva vagy eldob, vagy valami akármi mást fog csinálni ami nekem rossz lesz. Nem fog örökké szeretni. És, hogy szerinte nem kéne maradnom. Menjek haza Magyarba és felejtsem el. De a csak elmondta a véleményét. A döntés joga az enyém volt. Ebből is látszódott, hogy nem igazi anya. Egy igazi anya azt mondta volna, szó se lehet róla! És ha kell a bőröndbe is bezár, csak hogy megóvjon. Persze lázongtam volna, de később megértettem volna a döntést. De ő más...Csak elmondta az álláspontját, és hagyott mint egy felnőttet, hogy józan döntést hozzak a hátralévő életemről...És ekkor életem legnagyobb hibáját elkövettem Egy szerelmes lány hitt egy szerelmes fiú szavában. Nem kellett volna, most így utólag tisztán látom. Én 16 évesen felnőttem már. Annyit éltem mint egy 26 éves. És most boldog is lehetnék, ha tényleg 26 lennék. De nem vagyok. Nekem még egy iskolapadban kéne csücsülnöm, és a csajokkal arról kéne beszélnünk, hogy Kovács Sanyi ma rámnézett és milyen helyes, illetve melyik szám áll ma a slágerlista élén, vagy átmegyek e félévkor matekból. Ebből én 14 évesen léptem ki, és léptem be egy 10 évvel időssebb világba. Felnőttként jártam szórakozóhelyekre, Bill Kaulitz barátnőjeként TV-be szerepelni, persze a pasim által kiválló modellállást kaptam, de csak mert a csaja vagyok...voltam. Most mégis itt ülök egy padon és a csodára várok... És hogy is jutottam el idáig?