10.rész

Bill hangosan becsapta maga mögött az ajtót, de szinte azonnal Tom már nyúlt is a kilincsért, hogy átmenjen a saját szobájába. Jó erősen csapta be az ajtaját. Úgy érezte szét fog robbanni. Szinte nekifutásból vetette magát le az ágyra aminek következtében jól beverte a könyökét a falba.
-A f.szomat! Még ez is...-dörzsölgette fájós könyökét. Ez után csak feküdt az ágyán és bambulta a plafont. Igazából még nem is volt ideje végiggondolni a történteket.
Elveszett minden...semmi nem lesz olyan mint régen...nem akarok élni - eddigi életében először érezte ezt. Hiszen fölösleges. Minek? Ő férfi! Nem nő!!! És ha még csak(?!) ennyi lenne. Mi lesz a bandával. Hová lett Tom? Neki a Tokio Hotel az élete. Mintahogy Billnek, Georgnak és Gustavnak is. És tessék...egy rossz húzásával tönkretette nem csak a saját de a legjobb barátai és az ikertestvére jövőjét. Persze ez is a nők miatt van...-gondolta.
Még fürödni se volt hajlandó elmenni. Egyszerűen létezni nem akart. Már jó 2 órája fekhetett mozdulatlanul az ágyon mikor kopogást hallott az ajtaján.
Bill...-gondolta magában. Hiszen tudta hogy a testvére az. Direkt nem szólalt meg. Hátha a másik fiú azt gondolja alszik és békén hagyja.
-Tom! Engedj be kérlek-hallotta Bill hangját kinntről.
Nem válaszolt.
-Tom!!!! Addig nem hagylak békén.
Tom megelégelte a kopácsolást. Felpattant és kinyitotta dühösen az ajtót.
-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.
-Engedj már be!-mondta Bill és félrelökte Tomot az ajtóból, majd odament ikre ágyához és leüllt rá.
Tom nagyon jól tudta, nem olyan egyszerű az öccsét kipaterolni a szobából így inkább megadta magát. Becsukta az ajtót és ő is leüllt Bill mellé.
-Tom figyelj...megoldjuk ok? Segítek. Lehet, hogy holnap reggel ismét Te leszel!!! Jó? Fel a fejjel. Te nem szoktad feladni.
-Te lennél ilyen helyzetben! Nem dumálnál ilyen baromságokaT!!!
-Jó én értem, hogy mit érzel...-kezdett volna bele Bill de Tom közbevágott.
-Érted?! Nagy tévedésben vagy! Honnan a fenéből tudnád mit érzek???? Tán téged is áthókuszpókuszoltak????
-Nem...de tudom. Nem tudtam aludni miattad...nagyon jól tudom hogy mi jár a fejedben...mi egyek vagyunk tudod te is.-mosolygott Bill és megfogta Tom kezét. Furcsa volt neki...rég nem fogta meg Tom kezét és ez nem Tom keze volt...idegen volt neki.
Mi egyek vagyunk...visszhangzott Tom fülében. Sokmindent éltek már meg együtt és mindig Ő mondta ezt Billnek mikor a fiú maga alatt volt. Megfogta a kezét és ezt mondta. Akkor Bill mindig jobban érezte magát mert tudta ez így igaz...ők egyek és senki nem választhatja őket el egymástól. Sose lesznek egyedül hiszen mindig ott lesznek egymásnak.
Ez a mondat melegséggel töltötte el Tom szívét. Kcsit mintha meg is nyugodott volna...De ez tényleg csak egy fél másodpercig tartotta benne a lelket. Egy halovány mosolyszerűség átfutott az arcán de aztán ismét elkomorult.
-Bill én nem akarok élni!!!-szaladt ki a száján.
-Mi?! Tom ilyet meg ne halljak mégegyszer!!!!!!!-förmedt rá Bill szigorúan.
-De Bill én ezt nem fogom végigcsinálni...elegem van!-mondta kétségbeesetten.
-Még csak egy napja...-kezdett volna bele Bill.
-És olyan mintha minimum 1 év tellt volna el reggel óta. Kikészülök...
-Ne mondj ilyet. Holnap minden más lesz. Jó? Aludjál mostmár.
-Nem tudok...
-Hozzak neked kakaót?-kérdezte Bill ekdvesen. Mindig kakaót ivott Tom kicsi korában ha nem tudott aludni. Így gondolta Bill ezzel hátha sikerül kedveskednie Tomnak aki annyira maga alatt volt.
-Hát...-kezdett volna bele Tom de Bill már fel is pattant.
-Jó. Hozok!-mondta és már ott se volt. Tom ismét egyedül maradt...

9.rész

Nos hát helloka mindenkinek! Jó hír: Visszatértem!
Bocsánat bocsánat bocsánat és bocsánat mindenkitől! Tényleg 1000 éve nem írtam ide részt, csak az volt, hogy a másikat is írtam a Billest, de arra se volt túl sok időm mert tanulnom kellett meg költözés volt meg minden szóval elég elfoglalt voltam és őszintén szólva nem volt nagyon ötletem se és akkor gondoltam majd a nyári szünetben folytatom. És hát végre valahára itt a nyári szünet, végre van ötlet is szóval folytatom a sztorit :)

Aztán Bill kézenfogta Tomot és bementek a szobába.
-Ömm...Anyu, Gordon bemutatom a barátnőmet Tamarát!-Mindketten döbbenten néztek Billre aztán Tomra illetve hát Tamarára.
-Ömm...csókolom!-köszönt Tom. Gondolta mégse köszönhet, szia anyu Tom vagyok-kal.

Simone éppen a szoba közepén vasalt de fia és "újdonsült barátnője" váratlan érkeztére megállt a vasaló a kezében Tom egyik hófehér pólója közepén. Gordon éppen a foteljában üllve a legfrissebb sporthíreket olvasgatta békében de még ő is összecsukta az újságot. Leplezni se tudták volna, a meglepettséget. Bill akárhogy csak Tom volt mellette mégis iszonyat kínosan érezte magát. És Tom még inkább...Bill belegondolt mi lenne ha tényleg barátnője lenne, akkor is ilyen "kedves" fogadtatás várná? Vagy ennyire hihetetlen, hogy neki is lehet valakije? Végső soron az...hisz tényleg csak a bátyja van mellette (női testben:P). Tom fejében is hasonló gondolatok jártak.
Végül Simone tért magához hamarabb.
-Ohh. Bill barátnője?-ezt a kérdést inkább az említett fiúnak címezte egy gyengécske mosoly társaságában.
-Igen-helyeselt Bill.
-Nahát!-nyögte ki Gordon.
"Nahát.......-gondolta Bill is-Azért ez a hipergyors reakcióképesség! Az agyam eldobom...!"
-És ömm hogy mármint...fuh ez hirtelen jött. Bill miért nem szóltál vagy...-Simone láthatóan csak dadogni tudott mert a váratlannál is váratlanabbul jött Bill ezzel a bejelentésével.
-Szerintem ülljetek le!-mondta Gordon-Ne ácsorogjatok abban az ajtóban.
-Igen igen ne ácsorogjatok.-tette hozzá Simone.
Billék leülltek a kanapéra közben idegesen egymás szemébe néztek. Bill nem győzte magában átkozni Tomot. "Az egész az ő hibája...De én vagyok a hülye...Miért tud mindig minden hülyeségébe bele mennem?"-gondolta Bill lemondóan.
Simone is leüllt egy fotelba.
-Hát akkor Tamara igaz?-kérdezte Tomtól. Tom eddig csak bambult mert éppen nagyon gondolkodott azon, hogy szabadulhatnának el minnél előbb. Azonban most Bill figyelmeztetően rálépett a lábára, jelezve, hogy őt szólították.
-Aú-szisszent fel halkan úgy hogy max Bill hallhatta majd gyorsan felelt-Igen öhm Tamara-bólogatott erőltetett mosollyal.
-Mióta vagytok együtt?
-2 hónapja.-felelte Bill.-Bocsika hogy nem szóltam meg minden csak nem akartam elhamarkodni és most éreztem megfelelőnek az időt. Ne haragudjatok, hogy csak úgy beálítottunk csak...így alakult.-hadarta Bill idegesen. Remélte ez nem tűnik fel szüleinek és meggyőző lesz. Utált hazudni, és nem is nagyon tudott.
-Mindegy! Nagyon örülünk neked Tamara.-mosolygott Simone.
-Ohh örülök-felelte Tom. Tom már nagyon ideges lett és most nem a helyzet miatt. Szemet szúrt neki, hogy anyja éppen az ő kedvenc(!!!) fehér pólójának a vasalását hagyta félbe. A probléma nem ez...hanem hogy a póló már füstölt a rajta hagyott vasalótól!
-Tamara mesélnél magadról néhány szót? Persze csak ha akarsz nem muszály nem akarunk feltartani mehetek nyugodtan Billel.
-Ömm...nos én nem akarok beleszólni de az a póló ott ég.-mutatott az említett ruhadarabra. Simone azonnal felpattant. Ekkor jutott neki is csak eszébe, hogy félbe hagyta a vasalást.
-Óóóó! Tom kedvenc pólója! Szegény!-hadarta mikor odament a vasalódeszkához és levette a tűzforró tárgyat.-Ajj...nagyon ki fog akadni.Na mindegy...majd kap másikat.-legyintett Simone és a szemeteshez vitte a pólót. Tom eközben próbálta leplezni a felháborodását. "Kapok másikat???Ez nem akármilyen póló! AZ EMA-n viseltem amikor nyertünk! Ez hihetetlen..."-fortyogott magában.
-Na jó anyu...mi felmentünk. To....vagyis Tamara itt alszik. Jóéjt!-mondta Bill és gyorsan felpattantak.
-Ja jó rendben. Bill várj!-kiáltott Simone a fiú után. Ő már épp az második lépcsőfokra szökkent volna fel ám ekkor egy pillanatra megállt.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Tom mikor jön?
-Ömm.....elment. Andreassal. Szóval pár napra elutaztak.
-Csak úgy?!-kérdezte Gordon.
-Igen csak úgy. Azt csinál amit akar, nem? Majd jön.-vonta meg a vállát Bill majd elindultak felfelé.

-Ez furcsa volt...-jelentette ki Gordon.
-Az nem kifejezés!-helyeselt Simone.-19 éve Bill nem viselkedett még így. És ez a lány...jaj valami nagyon nincs rendben. Tom se szokott csak úgy elutazni.
-Felnőttek már nem szólhatunk bele mindenbe.
-Az lehet de akkor is...
-Ha lesz valami úgyis szólnak.
-Remélem......

Fennt a srácoknál:
-Utállak Tom!-mondta Bill mérgesen mikor becsapta szobája ajtaját.
-Én is szeretlek -.- -morogta a másik iker.
-Ok. Elmentem zuhanyozni.
-Nyugodtan. Ugye nem gondoltad hogy veled egy szobában fogok aludni?-kérdezte Tom.
-Nem. Az kéne már csak! Veled egy szobában aludni? Viccnek is rosz.-felelte Bill.Felkapta pizsamáját és kirobogott a szobából. Maga se értette mi van vele. Hiányzott neki valami. Egy lány az életéből...igen, már nagyon hiányzott neki. És ki tudja mikor lesz?