2010. június 20., vasárnap

9.rész

Nos hát helloka mindenkinek! Jó hír: Visszatértem!
Bocsánat bocsánat bocsánat és bocsánat mindenkitől! Tényleg 1000 éve nem írtam ide részt, csak az volt, hogy a másikat is írtam a Billest, de arra se volt túl sok időm mert tanulnom kellett meg költözés volt meg minden szóval elég elfoglalt voltam és őszintén szólva nem volt nagyon ötletem se és akkor gondoltam majd a nyári szünetben folytatom. És hát végre valahára itt a nyári szünet, végre van ötlet is szóval folytatom a sztorit :)

Aztán Bill kézenfogta Tomot és bementek a szobába.
-Ömm...Anyu, Gordon bemutatom a barátnőmet Tamarát!-Mindketten döbbenten néztek Billre aztán Tomra illetve hát Tamarára.
-Ömm...csókolom!-köszönt Tom. Gondolta mégse köszönhet, szia anyu Tom vagyok-kal.


Simone éppen a szoba közepén vasalt de fia és "újdonsült barátnője" váratlan érkeztére megállt a vasaló a kezében Tom egyik hófehér pólója közepén. Gordon éppen a foteljában üllve a legfrissebb sporthíreket olvasgatta békében de még ő is összecsukta az újságot. Leplezni se tudták volna, a meglepettséget. Bill akárhogy csak Tom volt mellette mégis iszonyat kínosan érezte magát. És Tom még inkább...Bill belegondolt mi lenne ha tényleg barátnője lenne, akkor is ilyen "kedves" fogadtatás várná? Vagy ennyire hihetetlen, hogy neki is lehet valakije? Végső soron az...hisz tényleg csak a bátyja van mellette (női testben:P). Tom fejében is hasonló gondolatok jártak.
Végül Simone tért magához hamarabb.
-Ohh. Bill barátnője?-ezt a kérdést inkább az említett fiúnak címezte egy gyengécske mosoly társaságában.
-Igen-helyeselt Bill.
-Nahát!-nyögte ki Gordon.
"Nahát.......-gondolta Bill is-Azért ez a hipergyors reakcióképesség! Az agyam eldobom...!"
-És ömm hogy mármint...fuh ez hirtelen jött. Bill miért nem szóltál vagy...-Simone láthatóan csak dadogni tudott mert a váratlannál is váratlanabbul jött Bill ezzel a bejelentésével.
-Szerintem ülljetek le!-mondta Gordon-Ne ácsorogjatok abban az ajtóban.
-Igen igen ne ácsorogjatok.-tette hozzá Simone.
Billék leülltek a kanapéra közben idegesen egymás szemébe néztek. Bill nem győzte magában átkozni Tomot. "Az egész az ő hibája...De én vagyok a hülye...Miért tud mindig minden hülyeségébe bele mennem?"-gondolta Bill lemondóan.
Simone is leüllt egy fotelba.
-Hát akkor Tamara igaz?-kérdezte Tomtól. Tom eddig csak bambult mert éppen nagyon gondolkodott azon, hogy szabadulhatnának el minnél előbb. Azonban most Bill figyelmeztetően rálépett a lábára, jelezve, hogy őt szólították.
-Aú-szisszent fel halkan úgy hogy max Bill hallhatta majd gyorsan felelt-Igen öhm Tamara-bólogatott erőltetett mosollyal.
-Mióta vagytok együtt?
-2 hónapja.-felelte Bill.-Bocsika hogy nem szóltam meg minden csak nem akartam elhamarkodni és most éreztem megfelelőnek az időt. Ne haragudjatok, hogy csak úgy beálítottunk csak...így alakult.-hadarta Bill idegesen. Remélte ez nem tűnik fel szüleinek és meggyőző lesz. Utált hazudni, és nem is nagyon tudott.
-Mindegy! Nagyon örülünk neked Tamara.-mosolygott Simone.
-Ohh örülök-felelte Tom. Tom már nagyon ideges lett és most nem a helyzet miatt. Szemet szúrt neki, hogy anyja éppen az ő kedvenc(!!!) fehér pólójának a vasalását hagyta félbe. A probléma nem ez...hanem hogy a póló már füstölt a rajta hagyott vasalótól!
-Tamara mesélnél magadról néhány szót? Persze csak ha akarsz nem muszály nem akarunk feltartani mehetek nyugodtan Billel.
-Ömm...nos én nem akarok beleszólni de az a póló ott ég.-mutatott az említett ruhadarabra. Simone azonnal felpattant. Ekkor jutott neki is csak eszébe, hogy félbe hagyta a vasalást.
-Óóóó! Tom kedvenc pólója! Szegény!-hadarta mikor odament a vasalódeszkához és levette a tűzforró tárgyat.-Ajj...nagyon ki fog akadni.Na mindegy...majd kap másikat.-legyintett Simone és a szemeteshez vitte a pólót. Tom eközben próbálta leplezni a felháborodását. "Kapok másikat???Ez nem akármilyen póló! AZ EMA-n viseltem amikor nyertünk! Ez hihetetlen..."-fortyogott magában.
-Na jó anyu...mi felmentünk. To....vagyis Tamara itt alszik. Jóéjt!-mondta Bill és gyorsan felpattantak.
-Ja jó rendben. Bill várj!-kiáltott Simone a fiú után. Ő már épp az második lépcsőfokra szökkent volna fel ám ekkor egy pillanatra megállt.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Tom mikor jön?
-Ömm.....elment. Andreassal. Szóval pár napra elutaztak.
-Csak úgy?!-kérdezte Gordon.
-Igen csak úgy. Azt csinál amit akar, nem? Majd jön.-vonta meg a vállát Bill majd elindultak felfelé.

-Ez furcsa volt...-jelentette ki Gordon.
-Az nem kifejezés!-helyeselt Simone.-19 éve Bill nem viselkedett még így. És ez a lány...jaj valami nagyon nincs rendben. Tom se szokott csak úgy elutazni.
-Felnőttek már nem szólhatunk bele mindenbe.
-Az lehet de akkor is...
-Ha lesz valami úgyis szólnak.
-Remélem......

Fennt a srácoknál:
-Utállak Tom!-mondta Bill mérgesen mikor becsapta szobája ajtaját.
-Én is szeretlek -.- -morogta a másik iker.
-Ok. Elmentem zuhanyozni.
-Nyugodtan. Ugye nem gondoltad hogy veled egy szobában fogok aludni?-kérdezte Tom.
-Nem. Az kéne már csak! Veled egy szobában aludni? Viccnek is rosz.-felelte Bill.Felkapta pizsamáját és kirobogott a szobából. Maga se értette mi van vele. Hiányzott neki valami. Egy lány az életéből...igen, már nagyon hiányzott neki. És ki tudja mikor lesz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése