10.rész

Bill hangosan becsapta maga mögött az ajtót, de szinte azonnal Tom már nyúlt is a kilincsért, hogy átmenjen a saját szobájába. Jó erősen csapta be az ajtaját. Úgy érezte szét fog robbanni. Szinte nekifutásból vetette magát le az ágyra aminek következtében jól beverte a könyökét a falba.
-A f.szomat! Még ez is...-dörzsölgette fájós könyökét. Ez után csak feküdt az ágyán és bambulta a plafont. Igazából még nem is volt ideje végiggondolni a történteket.
Elveszett minden...semmi nem lesz olyan mint régen...nem akarok élni - eddigi életében először érezte ezt. Hiszen fölösleges. Minek? Ő férfi! Nem nő!!! És ha még csak(?!) ennyi lenne. Mi lesz a bandával. Hová lett Tom? Neki a Tokio Hotel az élete. Mintahogy Billnek, Georgnak és Gustavnak is. És tessék...egy rossz húzásával tönkretette nem csak a saját de a legjobb barátai és az ikertestvére jövőjét. Persze ez is a nők miatt van...-gondolta.
Még fürödni se volt hajlandó elmenni. Egyszerűen létezni nem akart. Már jó 2 órája fekhetett mozdulatlanul az ágyon mikor kopogást hallott az ajtaján.
Bill...-gondolta magában. Hiszen tudta hogy a testvére az. Direkt nem szólalt meg. Hátha a másik fiú azt gondolja alszik és békén hagyja.
-Tom! Engedj be kérlek-hallotta Bill hangját kinntről.
Nem válaszolt.
-Tom!!!! Addig nem hagylak békén.
Tom megelégelte a kopácsolást. Felpattant és kinyitotta dühösen az ajtót.
-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.
-Engedj már be!-mondta Bill és félrelökte Tomot az ajtóból, majd odament ikre ágyához és leüllt rá.
Tom nagyon jól tudta, nem olyan egyszerű az öccsét kipaterolni a szobából így inkább megadta magát. Becsukta az ajtót és ő is leüllt Bill mellé.
-Tom figyelj...megoldjuk ok? Segítek. Lehet, hogy holnap reggel ismét Te leszel!!! Jó? Fel a fejjel. Te nem szoktad feladni.
-Te lennél ilyen helyzetben! Nem dumálnál ilyen baromságokaT!!!
-Jó én értem, hogy mit érzel...-kezdett volna bele Bill de Tom közbevágott.
-Érted?! Nagy tévedésben vagy! Honnan a fenéből tudnád mit érzek???? Tán téged is áthókuszpókuszoltak????
-Nem...de tudom. Nem tudtam aludni miattad...nagyon jól tudom hogy mi jár a fejedben...mi egyek vagyunk tudod te is.-mosolygott Bill és megfogta Tom kezét. Furcsa volt neki...rég nem fogta meg Tom kezét és ez nem Tom keze volt...idegen volt neki.
Mi egyek vagyunk...visszhangzott Tom fülében. Sokmindent éltek már meg együtt és mindig Ő mondta ezt Billnek mikor a fiú maga alatt volt. Megfogta a kezét és ezt mondta. Akkor Bill mindig jobban érezte magát mert tudta ez így igaz...ők egyek és senki nem választhatja őket el egymástól. Sose lesznek egyedül hiszen mindig ott lesznek egymásnak.
Ez a mondat melegséggel töltötte el Tom szívét. Kcsit mintha meg is nyugodott volna...De ez tényleg csak egy fél másodpercig tartotta benne a lelket. Egy halovány mosolyszerűség átfutott az arcán de aztán ismét elkomorult.
-Bill én nem akarok élni!!!-szaladt ki a száján.
-Mi?! Tom ilyet meg ne halljak mégegyszer!!!!!!!-förmedt rá Bill szigorúan.
-De Bill én ezt nem fogom végigcsinálni...elegem van!-mondta kétségbeesetten.
-Még csak egy napja...-kezdett volna bele Bill.
-És olyan mintha minimum 1 év tellt volna el reggel óta. Kikészülök...
-Ne mondj ilyet. Holnap minden más lesz. Jó? Aludjál mostmár.
-Nem tudok...
-Hozzak neked kakaót?-kérdezte Bill ekdvesen. Mindig kakaót ivott Tom kicsi korában ha nem tudott aludni. Így gondolta Bill ezzel hátha sikerül kedveskednie Tomnak aki annyira maga alatt volt.
-Hát...-kezdett volna bele Tom de Bill már fel is pattant.
-Jó. Hozok!-mondta és már ott se volt. Tom ismét egyedül maradt...