4.rész

Szijasztok! Próbálok minnél gyakrabban írni, de mostanság nincs túl sok időm gépezni sajnos. De azért egy rövidke rész itt van, csakhogy kiderüljön Bill reakciója :)

-Gyereket várok Tőled... -És kimondtam. Egy kicsikét megkönnyebbültem, hogy ájulás nélkül túlestem ezen, de volt egy olyan rosz érzésem, hogy a neheze mégcsak most következik...
Bill szemei hirtelen minimum golflabda méretűre kerekedtek, és hirtelen nagyon eltátotta a száját. Nem jutott szóhoz. Az összes vér kiszaladt a fejéből. Csak tátogott, valoszínűleg a szavakat kereste. Csak tudnám mit gondol. Én természetesen az eddiginél sokkal jobban reszkettem, a könnyeim is kicsordultak a szememből, a fülem ismét zúgott, a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom meg dió nagyságúra zsugorodott. Ja, és enyhe hányinger kerülgetett (az mondjuk szerintem a terhesség miatt...) Olyan 2 perces hatásszünet után megszólalt.
-H-ho-hogy mi? Ezt ne-nem értem...Bi-bi-biztos?-Neki is könnyesek voltak a szemei, de azt még mindig nem tudtam miért. Mármint, a miértet tudtam, csak azt nem, hogy örül vagy sem.
-Igen...-mondtam ki nagy nehezen. Bill fölállt, hátatfordított, és elkezdett fel-alá járkálni idegesen. Közben hol az arcát a tenyerébe temette, hol pedig a kezeit tördelte. Azt még mindig láttam, hogy sír...SSőt!! Egyre jobban sírt. Ez egy jó 5 percig így ment...
-Bill...Mondjál már valamit!-szóltam rá kicsit idegesen. Én megértem, hogy sokkolta a dolog, de azért egy-két szót kinyöghetne már!
-Nem tudok mit mondani...Hagyj most gondolkodni!-Mi?! Ezzel az emberrel élek én 2 éve? Komolyan ez a reakciója? Ez több mint sok(k). Bár nem számítottam jobbra, de legalább azt vártam volna tőle, hogy kinyögi, hogy örülök, vagy azt, hogy vetesd el vagy tűnj el. De nem ezt! Miért teszi ezt velem? Ennél rosszabbat nem is csinálhatna. Bármik is lesznek a legközelebbi szavai...Biztos, hogy nem fogok örülni nekik. Ezt érzem...