3.rész

Mikor megláttam, hogy elindult be a házba, rögtön kimentem az ajtóhoz,h ogy ott várjam. Mélyeket sóhajtottam, nehogy elájuljak. Kopp-kopp-kopp-kopp. Hallottam a közeledő lépteket. A kulcs csörgését, látom ahogy lenyomódik a kilincs, nyílik az ajtó és kissé sápadt arcal ott áll Ő. Ha már most sápadt, akkor milyen lesz 10 perc múlva? És akkor én mennyire lehetek sápadt?
-Ohh szia Édesem!-mondta miközben szorosan magához ölelt. Nekem már vagy még, nem tudom pontosan, csak azt, hogy a szemeim könnyesek voltak.-Mond már mi a baj. Hiszen te reszketsz.-Elhátrált egy fél lépéssel, de a kezeit a vállaimon hagyta és úgy mért végig.-Te sírtál? Miért vagy ilyen sápadt: Jajj mond már mi a baj!!!-ezt már annyira kétségbeesetten mondta, hogy erre még inkább sírhatnékom támadt.
-Bill...-szólaltam meg remegő hangon.-Menjünk üljünk le. Hidd el úgy jobb lenne...-nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom, mert már rángatott is maga után be az ágyra, hogy beszéljünk. Leültetett, ő is leült, és velem szembe fordult. Belenéztem azokba a gyönyörű barna szemekbe és olyan melegség töltött el, amiből összeszedtem annyi energiát, hogy beszélni kezdjek.
-Szóval már egy ideje nem vagyok jól. És ma elmentem orvoshoz, hogy megvizsgáltassam magam...-közbevágott.
-MI?! Miért nem szóltál??? Beteg vagy? Mi a bajod? Ugye nem súlyos? Mond hogy nem súlyos! Ajj édes Istenem, szóval azért voltál mostanában ilyen ideges...Jajj bocsáss meg Drágám, hogy én hülye még veszekedtem Veled. Jajj de mond már mi bajod!
-Bill....Nem vagyok beteg...
-Akkor?
-Gyereket várok Tőled...

***************************************************
Bocsi mára csak ennyi jutott, nem tok biztosat mondani mikor lesz rész, mert közbe a másik blogomba is írok, de sztem hétfőn lesz új.