Fogalmam sincs, hogy jutottam ki Bill karjai közül. Fogalmam sincs hogy jutottam ki a házból. Azt se tudom, hogy kerülök ide. Egy parkban egy padon ülök. Hideg van, sötét, és esik a hó. Hazakéne telefonálnom Annának, hogy hazamegyek. De félek. Nem bírok elmenni. Egyszerűen eszembe jut Bill arca, és azt érzem vissza kell mennem. Vissza...vissza...
Csöngött a telefonom. Erre ébredtem föl. Igen, elaludhattam a padon. Akkor ez mégsem egy rossz álom, volt hanem tényleg a valóság.
Linda az.
-Igen?-szóltam bele.
-Tina? Hol vagy most?
-Ööö...a parkban. Miért?
-Be tudsz jönni a kórházba?-a nahgja idegesen csengett. Kórházba? Miért?
-Minek? Ki van kórházba? Mi történt?-nagyon rossz érzésem támadt hirtelen...
-Figyelj ezt nem telefonon kéne...
-LINDA! MI TÖRTÉNT????-kiabáltam bele. Bár igazából sejtettem...csak nem akartam magamnak bevallani.
-Bill öngyilkos akart lenni...-Nem! Az nem lehet!
-Az nem lehet-mondtam remegő hangon, de akkor már inkább sírtam.
-Már behozták a kórházba, de még nincs túl az életveszélyen.
Letettem a telefont. Ezt nem akartam elhinni. Ez az én hibám. Csak az enyém. Miattam majdnem meghalt. Egy önző disznó vagyok! Semmi más. De most muszály bemennem hozzá.
Nem tudom hogy jutottam el a kórházba, csak azt vettem észre, hogy már ott vagyok. A recepción elirányítottak hova menjek. Egy folyosóra érkeztem az intenzív osztály elé. Tom térdére borult és úgy ült. Lindát nem láttam. Azonnal odarohantam Tomhoz.
-Tom! Mi van Billel?-lassan felemelte a fejét. Arca rendkívül nyúzottnak tűnt, a tekintetében vegyes szomorúság és gyűlölet égett.
-Még idemered tolni a képedet? Azok után amit Billel műveltél? MIATTAD FEKSZIK MOST ITT!!!!!!!!!!-kiabált. És az a baj, hogy igaza van. Igaza van, de nem számítottam rá, hogy engem fog okolni.
-Tom figyelj! Sajnálom, és értelek, de kérlek mond már, hogy mi van vele!-könyörögtem neki.
-Nem érted? Miattad van minden! Miattad akart öngyilkos lenni! Nem veszed észre, hogy semmi keresniavlód nincs itt?
-De...-Tom minden egyes szava késszúrás volt a szívembe. Mindig jó barátok voltunk, és nem gondoltam, hogy valaha ilyen szörnyű dolgokat fog a fejemhez vágni.
-Nincs de! Ha jót akarsz magadnak és Billnek akkor az lenne a legjobb, ha úgy eltűnnél, hogy soha többé nem hallana rólad. Tűnj el az életünkből. Így is épp elég bajt okoztál már...
-Mond meg neki hogy szeretem...-mondtam és elmentem. Igen, elmentem. Azok a dolgok amiket Tom mondott igazak voltak. Én vagyok a hibás, és én tehetek mindenről. A legjobb ha megszabadulnak tőlem...
2009. november 17., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése