Az életem gyökeresen megváltozott. Hazajöttem Magyarországra. Megszültem a fiamat akit apja után Billnek neveztem el. Bár itthon ez nem szokványos név, de ez van. A második Bill Kaulitz. A nevemtől viszont megszabadultam. Mivel új életet kezdtem, nem akartam Tina Kaulitz árnyékában élni. Mivel eredeti nevem Angyal Atina ezért átirattam magam Atina Engelre. Fiam így lett Bill Engel. Miután hazajöttem németből, csak és kizárólag a híreket figyeltem. Minden Billről és rólam szólt, csakhogy engem seholsem találtak. Bill szerencsére felépült. Folyamatosan nyomon követem a Tokio Hotel pályáját. Azóta Amerikát is meghódították, és minden létező versenyt megnyernek ahol elindulnak. Billnek utánam egy barátnője sem volt. Linda és Tom összeházasodtak. 10 éve nem beszéltem velük...Se Billel se Tommal, de még Lindával se. Senkivel.A modellkedéssel felhagytam. Leérettségiztem, és egy jólmenő vállalkozásnál dolgozok. Annának persze sokat köszönhetek. De mi van a jelennel? A fiam kiköpött apja. Jó hangja van, a külseje tiszta Kaulitz. És a természete! Mintha az idősebbik Bill lenne. Nekem Bill óta nincs párom. Egyedül élek, de még mindig őt szeretem. Próbálok a fiamnak mindent megadni. Egy van amit viszont nem pótolhatok: az apját. Sokat kérdezősködött régen, hogy neki miért nincs apukája. Hát mindig kidumáltam valahogy. Az igazságot a mai napiog nem tudja. Semmit nem tud arról, hogy hol voltam én 14 és 16 éves korom között. De már késő lenne elmondani neki. Persze örökké rettegek, hogy mi van ha esetleg valahol az interneten régi képeimből talál valamit és felismer. Bár már egészen máshogy nézek ki, mert amikor hazajöttem teljesen megváltoztam. Szőke hosszú hajamat befestettem feketére és teljesen más, rövidebb fazonra vágattam. Régen kontaktlencsét hordtam, most csinos szemüvegem van. És persze már nem 16 éves vagyok hanem 26. Teljes nyugalomban életem 10 éven keresztül egészen mostanáig. Most éppen várom, hogy Bill hazajöjjön a suliból, mert fontos megbeszélnivalóm van vele. El fogunk költözni egy időre. Nem az én ötletem volt. A főnököm kitalálta, hogy minimum fél évre ki kell mennem németbe...Igen. Pont arra az egy helyre, amire megesküdtem, hogy soha nem megyek oda vissza. De megfenyegetett, hogyha nem megyek kirúg ugyhogy kénytelen vagyok menni. De még félek, hogy Bill mit fog ehhez szólni.
***
-Szia anyu!-köszönt Bill.-Hát te hogyhogy ilyen hamar itthon vagy?
-Szia! Zavarok esetleg?-kérdeztem.
-Nem dehogy örülök, csak meglepődtem-nevetett.
-Figyelj kicsim beszélnünk kell...-mondtam.
-Ajjaj ez már rosszul indul-mondta és leült az asztalhoz.
-Az a helyzet, hogy fél évre ki kéne költöznünk Németországba.-mondtam.
-Mi? Németbe? Hát ez tök sirály! Mikor indulunk?-Meglepődtem. Nem gondoltam, hogy ennyire örülni fog.
-Hát holnap.-mondtam.
-Szuper. Akkor felmegyek összecsomagolni.-és tényleg elindult a szobájába pakolni. Hát ez könnyen ment. -Ja, de várj! Scottyval mi lesz?-kérdezte. Ő a kutyája.
-Jön velünk természetesen-mondtam.
Estére már minden szükséges holmit összepakoltunk. Mivel kint majd kapunk, berendezett lakást ezért csak fontos használati tárgyakat kell vinni, mint pl: ruhák, fogkefe meg ilyesmi.
Igazából nagyon nehezen aludtam el aznap. Azzal a tudattal feküdtem le, hogy vissza kell mennem arra a helyre ahonnan 10 éve menekültem el...Rettenes érzés volt. Nagyon sok régi seb felszakadt. És ez csak rosszabb lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése